Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. november 30., hétfő

Állomáson



Csak várok, minden nap, minden percében.
Hallgatok, hisz minden szavam ott van, szívedben,
s ott van minden percem lelkedben.

Várok, s közben a lassan telő napok meg-meg állnak.
S ha tovább indulnak, ólom lábakon járnak.
Mondd kedves, mikor látlak?

Csak várok, mint vonatra váró utas a pályaudvaron,
Ő elmegy, de én egyedül maradok a peronon...
Ülök, s az emlékeinket lapozom idebent.
Szólnak hozzám, nem hallom, nem engedek be idegent.


1 megjegyzés:

  1. általa élek

    Marika - sirató


    hová is tehettem
    gesztenye hajad
    szemedből a csillagot
    „napsugármosolyod“+

    a bőröd az, ami
    a fehér papírra feszül
    s belefúrni fejem
    párna most az ágyékod?

    ringó mozgásod
    hullámok csapkodása
    vagy földrengés
    lávakitörés?

    és a hangod, az hol szól
    és kinek?
    erdő susogó csendje
    hattyú dala

    fergeteg sikolya
    toronyház omlása
    vagy csak a szívemnek
    kétségbeesett utolsó rángása?

    s a kezed, az most kit simogat
    mond?! csak nem a férgeket?
    s a hited, az kit segít?
    a közönyös eget meg földet?

    minek is voltál, ha nem vagy?
    és én mivégre élnék
    ha nem bíztál volna rám
    pár apróságot

    vö.: http://sztandit.blogspot.com/2008/03/mria-anyca-jzus-jegyese.html

    VálaszTörlés