Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. április 15., csütörtök

Kiterítettem eléd




Azt néztem, amit te néztél,
s amitől féltem, arra kértél…

S ma kiteríttetem eléd!

És számba veszlek, és tönkreteszlek,
és meggyötörlek, és úgy ölellek,
hogy az tűz-varázs, hogy az bőr-parázs,
hogy erőm rád hajol, kebleden áthatol,

micsoda rettenet - ajkad közt halni meg,
karod a vállamon, combom az arcodon
belül vagy testemen, el sosem engedem,
benned a szívverés - özönlő vízesés

körmöm a válladon, fogad az ajkamon,
szőrszálaid között, csillogó bőr mögött,
az inak rejtekén, a véred erdején,
vígy engem rajta át, gyere vígy újra át.

Arra jártál amerre jártam.
Arra vágytál, amire vágytam.

S ím kiteríttettem eléd.

1 megjegyzés:

  1. Imádom ezt a verset!:)
    Áron alkotása és a kép magáért beszél:), mint a vers!

    VálaszTörlés