Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. május 11., kedd

Leila Félelem






Félek elmenni melletted, mert tudom,
Te nem úgy érzel, ahogy én.
Félek rád nézni, mert tudom,
Te másképp nézel rám,nem úgy, ahogy én.
Félek rád gondolni, mert tudom
Te más vagy, nem olyan, mint én.

Félek hozzád szólni, mert nem tudhatom
Ez lesz-e az utolsó neked mondott szó,
Félek téged szeretni, mert tudom
Az összes érzés irántad hiábavaló.
-Kezdetben csak kedveltelek.
De megtörtént,amitől tartottam,"féltem":megszerettelek.
Pedig tudom, nem szabad,nem lehet.
Fáj,hogy titkolnom kell,nem mondhatom el.
Vágyom minden percben arra,hogy halljam hangod,láthassalak,
veled-melletted lehessek,beszélhessünk.
Nem tudom Te mit érzel,mit jelentek neked.
"Barátnak" mondasz,mivel nem lehet több!?
Vagy többet jelentek?
Nem tudom,és azt sem,hogy valaha megtudom.
De azt tudom,hogy én mit érzek.
Fáj!
Nagyon!
Vágyom érintésed,közelséged,kedves mosolyod,szavaid!
Nem többet.Ennyi nekem elég.
De azt mondod,ennyit sem szabad.
Ki tiltja?
Ha egyszer jó volt,miért nem lehet folytatás?
Miért nem jó a jó?Miért nem kell a jó?
Évek rohanók,elmúlnak.
Lehet egyszer majd eszedbe jut,hogy elszalasztottál
egy kínálkozó lehetőséget,egy kicsi mást,
ami a szürke hétköznapokból kizökkent.
Csak rohansz,az idővel harcolsz.
Állj meg,és pihenj!
Azt mondod,nem szereted a változást?
Mennyivel jobb az egyhangúság,a megszokott unalmas mindennapok?
Változtass.Megadatott!
Rövid az élet,és oly sok lehetőséget elszalasztasz,
ha nem élsz a lehetőségekkel.
Tiltva van?
Mi?
Az,hogy esetleg jól érzed magad valakivel,
aki foglalkozik veled,akit önzetlenül érdekelsz,
aki azon van,hogy jó legyen minden,megmutassa az érem másik oldalát?
Megmutassa,hogy van más élet,mint az idő rabjának lenni?
Aki nem akar rosszat,nem akar megváltoztatni,
nem akar elszakítani senkitől,semmitől,
csak szeretné ha nevetnél,jó kedved legyen,
újra lássam azt a fényt a szemedben,azt az örömöt az arcodon,
mint az elején?!
Engedd,hogy szeresselek,némán,önzetlenül!
Nem "csak barátod" akarok lenni,annál kicsit több!
Te is tudod,azért többet jelentek számodra!
Ha akarod,ha nem,akár ellenkezel,akár nem!
Adj esélyt!!
Magadnak,s nekem!
Az érzéseknek,a jónak,a változásnak!
Ne a tiltást lásd csak!!
A nem lehet,a nem szabad,a nem tudom, a nem megy!!
Csak egy utolsó esélyt az újrakezdéshez!!
A "nem" nélkül,a "tiltás" nélkül!

Beszélnék, de a hang torkomban reked,
Oly sok szép szót gondoltam Neked.
De csak hallgatok.
Nem akarnak formálódni a mondatok.
Bántóan néma most a csend zaja,
Itt lüktet bennem hiányod. Szólnék. De nem tudok.
Zavartan hallgatok.
S tűröm, hogy magához húzzon az emlék.
Most távol vagy, de mégis oly közel.
A szívemben. A lelkem átölel.

Mit érzek? Mondanám, de nincs rá szó.
Olyasmi ez, mi nem kimondható.
Mert szavakkal elmondani nem lehet,
Míly mérhetetlen a szeretet,
Mit irántad érzek.
Csak tétován nézek,
De szólni nem tudok.
Nem, nem állnak össze a mondatok.
Beszélnék, de a hang torkomban reked,
S csak annyit tudok suttogni Neked:
Hiányzol nekem!

1 megjegyzés: