Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. július 26., hétfő

Szívből szeretni






Szél lennék, nyári szél, mely arcod simogatja,
vagy fodrozódó tenger hullámokat vetve,
hogy hűsítő habjaimmal érinthessem tested,
lágyan ringatózva, míg le nem száll az este.

Fa lennék szép szál, fa, szélesre tárt lombbal,
melyen a susogó levelek földig hajolnának.
S mikor megpihennél a sárgult lombok alatt,
eldúdolnám vágyszerelmem szíved dallamának.

Nap lennék, fényes nap szivárványon ringó,
melynek gyémántűz fonákja szemeiden csillan.
S mikor hajad ezüst szálaira éjcsillagot ragyog,
képzeletünk vágyódása lepkeszárnyon illan.

Hold lennék ezüstös, csillag közt merengő.
Fátyoltáncot ellibegő pillanatvarázson,
mi gyengéden ölelne, míg szívemen pihensz,
mindaddig míg valóság lesz tündér röptű álmom.

**********
Vers:Kun Magdolna

2 megjegyzés:

  1. Milyen szépen elkészítetted kedves Ernest!
    Köszönöm!

    VálaszTörlés
  2. Az érdem a tied! Nagyon szép verset írtál,tele érzéssel és vággyal.
    Köszönöm!

    VálaszTörlés