Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. december 1., szerda

mert minden úgy kezdődött



mert minden úgy kezdődött
mert minden ott kezdődött
azon az egy(etlen) néma hajnalon
amikor szótlan érintésed
értem nyúlt
hogy árnyként kövesselek
a súlytalan fénybe
sétálva kéz a kézben
törékeny lelkünk termeiben
ahol egy(etlen) érzésként simultunk
csendes versekben
mert minden ott kezdődött...

2 megjegyzés:

  1. Könnyeket csaltál szemembe:)

    Köszönöm...és gyönyörű a fotó.Élethű, ehhez a gondolatnyi érzéshez...

    VálaszTörlés
  2. Nagyon tetszett ez a versed,olvasva egy régi szép emlék jutott eszembe.Milyen más volt minden akkor...

    VálaszTörlés