Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2011. június 10., péntek

Vedd el!



Keserű csók égett a számon,
letörölte a jelen.
Némán hallgató falak között
már nem tombol a félelem.
Lelkem rezzenései
óhajomon szállnak,
szabad madár röptén
keringnek a világban.
Ajkadra csókolom
a vágyaim ízét,
lágy fuvallatként
küldöm illatom,
látom szemedben
a csábítás fényét,
tekintetedben megmártózom
és hallgatok,
ereid táncában érzem,
az óhajod…
Hajolj le hozzám
lelked érezzem közelebb!
Engedd, hogy magával ragadjon
a képzelet!
Itt vagyok!
Fedezd fel a bennem élő
érzést,
melynek rabja vagyok!
Vedd el,
mit pillanataimba
fonva
adhatok!

Vadrózsa


2 megjegyzés:

  1. Nagyon szép verseket olvashattam nálad most is, kedves Ernest!
    Szeretettel üdvözöllek!

    VálaszTörlés
  2. Örvendek,hogy rendszeresen olvasod ezeket a szép verseket,tele vannak érzéssel és nagyon közel állnak az én lelkivilágomhoz...

    VálaszTörlés