Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2011. július 8., péntek

...mások szíve táján


egyszer kavicsot hajítottam
önmagam veremízű
mélységébe,
azóta se hallottam csobbanását
vagy megakadó koccanását
bármifajta érzelemben
és ahogy múltak az évek
a kavics nem ért célba
bennem…
azóta tudom
nem szeretni születtem
csupán
ágyas
csatlós
szerető
vert
és
megunt
léha
léda
Senkinek…
de inkább örök vándorrá lettem
s madártoll-súlyú
tehernek mások szíve táján,
mert aki engem megszeret,
az táncba hívja a Sátánt.
és inkább
magam mosolyának
vagyok szomjazó
teremtője,
mintsem
bárkinek
megunt
levetett
megtűrt
ócska
szeretője…


Moha

2 megjegyzés: