A szerelem hatóereje

A Hold ezüst szárnyakon úszott a dombok felett. Két tenyeremmel úgy hintem magunk köré a tüzet, ahogy te meríted hajnalokon kutunkból a friss vizet. Harmatban fürdesz, a szél széthordja tested jázminillatát miközben hozzád száll énekem, s lélegzetem cirógatja ajkad. Szeretlek s te szeretsz engem, szép nászfibulás arcvonásaid beleszövődnek a tájba és elvarázsolják szívem. Nem szólsz, csak mosolyogsz. Így jössz közel arcomhoz, hogy együtt nevezzük meg az örököt. Már nem kell szégyenkeznünk az előtt, aki láthatatlan mibennünk s aki beszél általunk.
Tökéletesen áttetszők vagyunk a hajnal első fénysugárban távolban a harangok felélednek ólomágyaikban az Úr Szelleme ott kotlik futómuskátlis portánk felett homlokunkon mirtuszból font tiara elszakíthatatlan égi aranyfonálon függ az életünk rábízzuk magunkat a Szerelem hatóerejére.

Leleszi Károly

Wass Albert: Látható az Isten

Fűben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban,
kincsben, ahol sötét van,
ahol fény ég,
nincs oly magasság,
nincs oly mélység,
amiben benne nincsen.

Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.
De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nőtt.
Az csak olyankor látja őt,
mikor leszállni fél az álom:
Ítéletes, Zivataros,
villám-világos éjszakákon.

Tudod, arra gondoltam,

Tudod, arra gondoltam,
milyen rég óta írok neked, mert muszáj,
mert muszáj szólnom hozzád,
olyankor is, amikor nincs is mit mondanom,
akkor is meg kell valahogy mondanom,
hogy mennyire szeretlek,
te vársz, és én érzem, valaki vár rám,
valaki vár, és én szeretnék megérkezni,
legalább a neked született szavakkal,
gondolatokkal, a neked született lelkemmel,
ha szólok hozzád, addig, addig boldog is vagyok,
hiszem, valamit megold,
de csak míg el nem fogy a szó,
akkor úgy érzem, nem eléggé mondtam el,
mennyire szeretlek,
valami mindig hiányzik, nem volt benne elég szín,
nem azt adtam, mint ami belül van, sokkal darabosabb,
nem olyan lágy, mint az a benti dallam,
elfogyott a szó, pedig még nem mondtam el,
még nem sikerült igazán elmondanom,
mi lesz, ha ez volt az utolsó lehetőség,
az élet csak addig él,
míg van hová érkezni, van hová hazamenni,
míg a lélek szavaival veled lehetek,
addig gazdag vagyok, azután semmi,
a lélek szava levegő, a lélek levegője, mi lesz,
ha egyszer elfogy, levegő nélkül élet sincsen,
mi lesz, ha egyszer elnémul végleg,
és én még nem mondtam el,
de ez ugye nem történhet meg?
még ha néha nincs is hangja,
akkor is csak halhatatlan.

Juhász Gyula: Húsvétra

Köszönt e vers, te váltig visszatérő
Föltámadás a földi tájakon,
Mezők smaragdja, nap tüzében égő,
Te zsendülő és zendülő pagony!
Köszönt e vers, élet, örökkön élő,
Fogadd könnyektől harmatos dalom:
Szivemnek már a gyász is röpke álom,
S az élet: győzelem az elmuláson.

Húsvét, örök legenda, drága zálog,
Hadd ringatózzam a tavasz-zenén,
Öröm: neked ma ablakom kitárom,
Öreg Fausztod rád vár, jer, remény!
Virágot áraszt a vérverte árok,
Fanyar tavasz, hadd énekellek én.
Hisz annyi elmulasztott tavaszom van
Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban!

Egy régi húsvét fényénél borongott
S vigasztalódott sok tűnt nemzedék,
Én dalt jövendő húsvétjára zsongok,
És neki szánok lombot és zenét.
E zene túlzeng majd minden harangot,
S betölt e Húsvét majd minden reményt.
Addig zöld ágban és piros virágban
Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!

Nagypéntek

Nagypéntek a keresztény felekezetek szerint a húsvét előtti péntek. Ezen a napon emlékeznek meg Jézus Krisztus kereszthaláláról.

Nagypénteken az egyházban nincs mise, mert ezen a napon maga Jézus, az örök főpap mutatja be az áldozatot. Téves és kerülendő kifejezés a csonka mise. Nagypénteken igeliturgia van, áldoztatással. A pap a szertartást piros öltözékben végzi ? a piros a vértanúság liturgikus színe. A papság és a segítők teljes csendben vonulnak be a templomba, s az üres oltárszekrény (tabernákulum) előtt arcra borulnak. Ezt követi az igeliturgia: az olvasmány Isten szenvedő szolgájáról szól, majd a szentlecke után János evangéliumából olvassák fel Jézus szenvedéstörténetét, a passiót. Ezután következnek ünnepélyes formában az egyetemes könyörgések. Majd körmenetben behozzák a keresztet, amely előtt tisztelegve minden hívő kifejezheti háláját és imádatát a megfeszített Krisztus iránt. Az igeliturgiát áldoztatás követi, a nagycsütörtöki misén konszekrált (átváltoztatott) kenyérrel. A szertartást egyszerű könyörgés zárja, nincs áldás, nincs elbocsátás.

Csak a 4. században alakultak ki nagypéntek különféle istentiszteleti formái eucharisztikus ünneplés nélkül. Jeruzsálemben e napon imádkozva vonultak az utolsó vacsora termétől a kálváriáig, ahol a püspök tiszteletadásra felmutatta a szent kereszt ereklyéjét. Utána szentírási részleteket olvastak fel és a papság kisebb csoportoknak mondott beszédet.

Rómában a 7. századtól kezdve olvasták János evangéliumából Jézus szenvedéstörténetét. A 8. században a pápa kezében a tömjénezővel haladt a szent kereszt ereklyéje előtt, majd a kereszthódolat után igeliturgia következett. Szentáldozás nem volt, a 12. századtól csak a szertartást végző pap áldozott. XII. Piusz pápa 1955-ben engedélyezte ismét az áldozást, a nagyhét megújításával.

A nagypénteki szertartás időpontja az őskeresztény kortól a középkorig az Úr halálának órájához, délután 3 órához igazodott. Ez később átkerült a délelőtti órákba, így a nagypénteki liturgia is délelőttre került. XII. Pius pápa reformja állította vissza a délutáni ünneplést, amelynek ma három fő része van: igeliturgia olvasmányokkal és egyetemes könyörgésekkel; hódolat a szent kereszt előtt; áldozási szertartás.

Sok helyen szokás a szentsír állítása. Nagypénteken a templomban vagy a kálvárián keresztúti ájtatosságon vesznek részt a hívek. Ezen a napon hústilalom és szigorú böjt van.

Egység

Magamba néztem s téged láttalak,
szóltam magamhoz és te válaszoltál,
a borotva megvágta arcomat
s a kibuggyanó vérem is te voltál.
Beléd néztem és láttam magamat,
hozzád indultam és magamhoz értem,
lebarnultál, míg rám sütött a nap,
megbotlottál s nekem tört föl a térdem.
Már nem tudom, hogy hol végzõdöm én
és hol kezdõdsz te. Tápláló, egyetlen
zsinór vagy komor létem köldökén:
tõled másodszor is születni jó;
a végsõ búcsúra készülve

Jatzko Béla

Enya & Enigma - Celtic Trance

Ligeti Éva Várlak

Poharamon ajkad íze éget
Tüzes csókod kortyonként feléled
Pezsgő sem űzi el az illatod
Mit esti ölelésed itt hagyott

Habjában látom csillogó szemed
Számhoz emelve szemhéjam remeg
Pattogó buborék orromba száll
Édes nedűtől kedélyem helyreáll

Lassú percek közt jöttödet várom
S amíg szobám ablakát kitárom
Halk sóhaj - vágyódva elképzelem
Amint csókolva egyé válsz velem

Nem talállak

A csend már lassan égig ér
s én fejet hajtok a némaságnak,
hisz üres szívembe hallgatózni
a régi csendek is visszajárnak.

Valahogy olyan szomorú minden,
a gyáva örömök messze járnak,
tétován kutatok önmagamban
de tudom, már sehol nem talállak.

Kormányos Sándor

Ágtól a levél

Dehogy szeretlek! Nem szeretlek.
Fénybe sem, árnyba sem követlek,
meg sem kövezlek, meg sem látlak,
látni sem, tudni sem kívánlak,
szavad is szólhat bárki másnak,
lényedből eltűnt a varázslat,
tán nem is volt, csak képzelődtem,
köd vagy! Maradj is köd a ködben,
Adtál-e? Rossz napok cipóját.
Üres korsót, elsüllyedt bóját.
Dehogy szeretlek! Tévedés volt.
Csak elkápráztatott az égbolt,
csak félrevezetett a csillag.
Lassú világok forgásában
elszédültem a szél karjában,
elnémult szívemben a szó is.
Van ok haragra, tudom, volt is...
Elfáradni a haragvásban,
megszűnni rontó varázslásban,
varázslástól, elmúlni, hullni,
végső vizekkel tovafutni.
Dehogy, dehogy, dehogy szeretlek.
Csak megszokásból emlegetlek.
Csak otthonos, ha gondolok rád.
(S hiába minden Istenhozzád.)

Egyed Emese

Sonkoly Éva Valakiért

Lépésre szív dobban...
Mintha ezer éve
élném a semmit...
Nem lehettem,
aki akartam,
fontos - Neked.


Elsuhansz mellettem,
mint tavaszi szellő,
a ki nem mondott szóban
egész létem ott van,
némán viszed tova,
rám vetül árnyéka,
kezem mozdult utána
ma is...
Elhaló holnapok,
csalfa jövőkép,
- itt vagyok !
Hiába...
A tegnapnak ma van
halála...


Közben nézem arcod,
kedves mosolyod,
fülemben még él a szó,
miért nem hallható?
Megyek tovább utamon,
lépésre szív dobban,
úgy maradna még
- Valakiért !