Mielőtt elalszom

Most jó. Leírom, mielőtt
elszaladna irigy lábain
a szó, élvezem önfeledten.
Tárt karokkal érkezem
haza, két merítés közt
lopva figyelem, várom,
hogy keress. Lassan
szédülök, fejem szorítják
idegen szavak, s a tavaszi
levegő kimosta félelmeim.
Ha voltak egyáltalán,
könnyen levetkőztem.
Vajon mit látsz? higgy
magadnak, vágyad jó úton
jár, ha jön, bátran beköszön,
s szerelmem hellyel kínál.
Jó itt veled, átkarolva
megbújni, egy gyertya lángja
mellett duruzsolni, eltáncolni
rejtett titkaink. Múltunk
közös sírban, rajta kétségből
fonva hamis koszorú.
Csókot hintesz fáradt
szememre, hangod belesimul
fülembe, hallom mi bentről
zakatol. A jelzést figyelem,
rogyadozó szemhéjam
integet, lelkemen neon
felirattal. Megérkezel, ha
nem most, a következővel;
mosollyal álmodom sátras
várótermeket. Igaz ölelés
lapul a fénydobozban. Ez
most jó nagyon, gravírozott
Istenhozott a kirakatban.

Erdei Éva

Tudod...

Tudod, azt hiszem, aki szeret, az nem tud bántani. Még ha akar, akkor se. Ha a másik érdekében szeretné tenni, akkor se, ha azt a másikat fel akarja rázni, akkor se tud bántani. Ha attól a másik szárnyakat kap, akkor se. Ha az okozott fájdalommal rejtett kincseket kotor elő, akkor se. Mert a szerelem mellett minden eltörpül.
A szerelem nem eszköz, minden más eszköz a szerelemért. Mert aki szeret, az nem tud mást, csak simogatni. Mert, ha a kéz ütne, a szerelem lefogná, ha a száj szava sértene, a sértő szót a szerelem selyembe csomagolná. Mert az ember életében legfontosabb a pillanat, az a pillanat, ami van, és azt nem szabad elrontani. Mert nem éri meg, mert a pillanat maga az élet. Mert a simogatás ragyogtatja, a bántás elrohasztja a pillanatot.
Az életet. Akkor se tud bántani, ha valaki csacska módon képzeli, hogy azzal meggyógyítja a másikat, ha megöli benne a szerelmet.
A szerelem nem betegség, hogy gyógyítani kell, Hogy ne fájjon, inkább pusztuljon. A szerelem az egy állapot, méghozzá a legmagasabb rendű állapot. Erősebb a távolságnál, az időnél, az akaratnál. Erősebb az embernél, erősebb a bántásnál. A szerelmet csak sérteni lehet, megölni nem, mert attól is csak erősödik.

.kaktusz

Elindul a vágy

Feléd száll ismét gondolatom
s lelkemből elindul a vágy
a pillanatok varázsával
szívemben az érzés megtalál

könnyem folyik arcomon
s megpihen a barázdák között
érintésed hiányzik nagyon
mely szeretni hozzám szegődött.

Vágyom rád

Izzó tűz testemben a vágy,
egekig csapnak a lángok.
Szinte fáj!
Hatalmas, forró szenvedély,
mint vulkán feltör a mélyről.
Elég!
Fékezhetetlen utat tör,
elsodor, nem ismer gátat.
Gyötör!
Az idő rohan, de érzem
lobbanását minden éjjel.
Égem!
Felkap a láng, mit tápláltál.
Csillapítsd a vágy hatalmát!
Vágyom rád!

Engedd

Engedd, hogy a világ törvényén
kívül helyezzelek.
Engedd, hogy ezer csók-parázzsal
borítsam testedet.
Engedd, hogy lágy simogatással
hívjam elő vágyaid.
Fogadj magadba. Vad szenvedélyem
elűzi gyötrő álmaid.

Fogadj magadba és érezd
az összefonódás minden mámorát.
Fogadj magadba, hogy a lelkem
kibonthassa minden zálogát.
Fogadj magadba..engedd...
hogy felfedezzük egy kéjes
éjszaka minden zeg-zugát.

Egy viharos éjszakáért
nem kellenek már a nappalok,
s beteljesedett éjem után,
mint Tiszavirág meghalok.

Hatos Márta

Az alkonyi estben...

Egymás mellett állunk az alkonyi estben,
Keletről jőve s Nyugat felé nézve
A nap aranygyöngyözését szemlélve.
Ott vagyunk
A nap könnyeit összegyűjtő felhőben.
Mélyen benne, a titkos csendben
Omladozó narancsfényt
Susogó levelek lágy neszében.
Szellő ringató ölelésében
Földig hajló fák erezett tövében,
Hintázó ágakon szökkenő
Madarak szerelmes zengedezésében,
Az éji kék ég ezüst színében
Álmokat szövő
Csillagok parázsló szemében,
Egymáshoz simuló testünkben
Összefonódó lelkünkben
Egyszerre dobbanó szívünkben
Élve és megkövülve
Ebben a földi és az örök életben
Kéz a kézben....

Alexander07

Ha tudnád...

Milyen kín, gyötrelem járja át a szívem
Amikor távol vagy, nem érinthetlek
Amikor a tekintetem, nem testeden pihen
Amikor szavaid nem engem illetnek
Amikor halk lépteid nem felém hoznak
És illatod nem járja át a szobát
Amikor tenyerem, nem tenyeredben pihen
És karjaimmal nem ölelhetlek át...