Rád emlékezem...

Fájdalmas arcú, tettető madonnám,
Kiről epedve annyiszor daloltam
S akitől csókot sohasem raboltam,
A te emléked elszállott ma hozzám.

Füstös kávéház asztalánál ültem,
Valami fojtó mámor szállt agyamra,
Dehogy hallgattam víg muzsikahangra,
Ott ültem némán, csendben, elmerülten...

Amíg rikoltva, vígan szólt a nóta,
Sűrű, nehéz köd fogta át a lelkem,
Szívemre lelni nem tudok azóta...

De mikor vád lett a cigány vonója
S vádolva, sírva zokogott a nóta:
Rád emlékeztem s a szívemre leltem...

Ady Endre

Mint jó szót a mostohák

Bambán, mosolyogva ébredek,
 mint aki kábult
 Szédülök, elszálló percekért élek.
 Tenyered vonalai nevetnek, -
 kergetik egymást szemeden az árnyak.
 Tested a takaróm, s fehérlik.
 Lassan kinyílnak bennem a mélyrezárt vágyak.
 Bőröd pórusain át lélegeznek a fák.
 Combjaid szorítását kívánja testem,
 mint jó szót a mostohák.


Szomorúfűz

Még mindig

 Már többé nem találkozunk; 

még vissza-visszatérek hozzád gondolatban

 - bár mások előtt rólad nem beszélek: 

ott élsz minden kimondott szavamban.

 Bennem élsz mert feloldódtál 

dacos testem idegszövetében, 

és minden percben újra perbe foglak 

és minden percben visszahódít énem. 

Próbáltalak már másban felfedezni - 

van úgy hogy néha csal a szem - 

nem élhetsz másban, 

sehol senki 

nem tud 

meghamisítani nekem.

 Kereslek mégis minden nőben, 

kutatlak térben és időben

 reménytelenül 

Lackner László

Kicsiből éled...

Kicsiből éled... 

Lelkem asztalát,

 Isten előtt terítem meg, 

hogy minden morzsáját 

magával vigye 

zarándokútjára a Fény,

 s ha holnap is a szeretet

 örököse lehetek,

 mentsváram lészen 

„a kicsi is éppen elég," 

mert befoltozza a lét 

kopott lényegét. . 

/Forró Hajnalka/

Utánad

...hogy van-e élet utánad?

Nincs.

Oda minden levegőm.

Sodródok kábultan,

konok lábak elé omlok

remegőn.

Elsírtam minden utolsó

könnyem,

felfaltam összes szeretőm.

Lelkedbe kapaszkodva,

de nem remélek.

Nélküled holtan élek.

Serfőző Attila

Nem a szívemet takarja majd szelíd mosolya

félek: fogom-e még hallani

egyre halkuló sóhajod

mert tizenkét napja

már csak a telefon susog helyetted

az is csak akkor ha én hívlak fel

te egyszer sem kerestél…

félek: fogom-e még látni egykor ragyogó arcod

vagy költözöm valami titokzatos égi tájra

hol nem találnak rám a nappalok éjjelek

félek: átölelhetlek-e

még szorongás bűntudat nélkül

megtanulod-e

hogyan kell megbocsátani szeretni

félek: gyűlölnöd könnyebb leszoknod róla

nehezebb és visszavonhatatlanabb

mint bármely élvezetről italról

kávéról cigarettáról drogról…

félek: a bárányok közé farkas somfordált

a búza közé konkoly gyom bogáncs

félek: „a köldökig érő pipacs-tengerben gázolva”

már meg sem próbálok átjutni szerelmedért

mit régebben naponta megtettem volna

mert kiszáradni látszik

medre durva kövek olcsó kavicsok

horzsolnák véresre mezítelen talpaim

félek: kereszten fogom végezni fejjel lefelé

mint Péter apostol önként fogom kérni józanul

tisztán félelem nélkül nyakamban Mária a medálon

nem a szívemet takarja majd szelíd mosolya

hanem nyugodt égtiszta megbékélt szent homlokom.

Ketykó István

Itt téged írnak a betűk (töredék)

Ahol éppen nem vagy, mindig hiányzol onnan.

Hívlak, mint a papírra a verset, önmagamban,

és öntudatlan is, akár a sejteket a sejtek.

Úgy írom, mint csillagot az éjszaka: szeretlek.

...

Mint kívülem a csontjaimra szabott egyedüllét,

te légy eszméletemre tapadva bévül a hűség,

és ha kiállítanának egymagad a Sarkcsillag alá,

nem hagyom, hogy kikezdjen veled a halál.

...

A betűkhöz betűket írsz. Itt téged írnak a betűk.

Most ahol jársz, ahol állsz, a Nap idesüt.

Bihari Sándor

Most követellek magamnak

Ereimben boldog tüzek szaladnak,

Harsány szívvel követellek magamnak,

Mint régen-régen:

Az egy-igaz Fiatalság nevében.

Már nincs joga állott, tegnapi könnynek,

Sorsunk fölött csak sorsunk, aki dönthet

S már nem rivallnak

Halál-sikolyos félszek és tilalmak.

Kedved ha másult, már hiába másult,

Tartom szived úgy, ahogyan reám hullt

Vérbe-veszõdve,

Sorsához nõve és sorsába nõve.

Vágynak bűn volt, de itt vagy s ez valóság

S a valóság mindig a legfõbb jóság,

Se bűn, se szégyen:

Az egy-igaz Fiatalság nevében.

Ady Endre

Kovács Daniela Tanulnom kellene...

Tanulnom kellene a tiszavirágtól,

mily illanó az élet szépsége,

a pillanatnak élni ezentúl,

és kézen fogva lépni közös révbe.

Tanulnom kellene, mit mesél a szél,

érteni a szavát a hajnali csendnek,

ó mily kín a vágy, annak, aki él,

mélyében szüntelen álmok rezegnek.

Tanulnom kellene a ragyogó Naptól,

hogy meg kell halnom, hogy újjászülessek,

s ha álmaim porán a szerelem lángol,

izzó hamvaiból erőt merítsek.

Tanulnom kellene a Hold szépségétől,

hogy van titok, mit senkivel sem osztok,

s hogy nem leszek már sosem egyedül

még akkor sem, ha magam maradok.

Easter is a time of love

Easter is a time of love,

of family, and of peace.

It is a time when we say

a quiet thanks for all that we have

and for all that the future holds.

Easter is a feeling in our hearts

of hope and faith and trust.

It is a day of miracles;

a day when our dreams seem a little closer;

a time of retrospection for what has been,

and anticipation of all that will be.

And it is a time for remembering

with love and appreciation

the people in our lives

who make a difference...

people like you.