Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.
2008. december 7., vasárnap
Súlytalan léptek
város szélén
körbeleng
a füstillatú szél
nagyot szippantok
az őszbe
talpam alatt
zizzen s táncra kél
az aranyszínű avarból
sok megfáradt levél
napról napra
vastagodó
puha szőnyegen
lépteim némák
súlytalan
örökkévalóság
a hangod
az arcod
emlékeimben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése