Tudod arra gondoltam, hogy tél végén a hó virágzik, tavasszal az orgona, a cseresznye csalogatja magához a méhecskéket. A nyári alma virágából júliusban pirosodik az almafa. Nyáron is finom az őszibarack, de őszibarackból az igazi az, amit nyáron csak érlel, bársonyossá simogat a napsugár, amelyik ősszel mosolyog ránk a fán. A dió, a szőlő tavasszal épp csak ébredezik, az eper már nyár elején búcsúzik. Talán mi is olyanok vagyunk, mint a bennünket éltető gyümölcsök, bennünket gyönyörködtető virágok. Egyszer mindenkinek eljön az ideje. Kinek ősszel, kinek tavasszal. Hittem, ha vége a tavasznak, ha a nyár is őszbe hajlik már, akkor az idő lassan lejár. De tudod, most úgy érzem, hogy az én időm az ősz. Tavasszal aludtam, nyáron ébredeztem, az én időm most jött el. Téged az én időm hozott el nekem,Vagy Te hoztad el az én időm. Az biztos, hogy együtt jöttetek. Mint ősszel az őszibarackot,,magamat is most érzem olyannak, amilyennek lennem kell. Úgy, hogy Te benne vagy az életemben. Mintha most fedezném fel a világot, mintha most fedezném fel magamat. Mintha nem is lennék olyan ügyetlen, ,mint tavasszal voltam, mint ahogy azt nyáron magamról gondoltam. Már nem remeg meg a kezem, nem remeg a hangom. Már nem félek az időtől, az idő múlásától. Most keresem magamban, talán van még bennem valami, amit Neked mutathatok. Mintha állandó születésnapod lenne, és én fáradhatatlan örömmel keresném, hogy mi az, amit adhatok neked.
.kaktusz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése