Adjuk meg hát, ami jár
a testnek, az érintésnek
hallgatásnak és
álmodozásnak, tudom
a valóság mindig sivárabb
jó, hogy vannak a levelek:
mesélj – s én mesélek,
kezemet így tán eléred
a lelkek alagútján át
jöjj hozzám, segíts
át az éjszakán,
ma nagyon nélküled
vagyok, hiányod fáj…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése