Ha valaha volt családod, és pénzed,
örömöd-szülte heves kacagásod,
volt esélyed élni gyönyöröktől égve,
ünnepelted egyre sorsba ájulásod,
majd kihűlő szóként odalett minden,
s már nem ragyognak rád aranyhajnalok,
csak múltad rémlik fel porló messzeségben
a lét lucskos fagyában minden tetszhalott
imádkozni tanulsz, könnyed sója éget
örökkön borongva siratod magad
jusson eszedbe, nagy tolvaj az élet
mindentől megfoszthat egy pillanat alatt.
Vörös Liliom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése