Tudod arra gondoltam,
az ember tapasztalatból jól tudja,
vénül minden az idővel,
a szűz tiszta hó, hogy örökre fiatal
és makulátlanul fehér marad,
csak az egészen kicsinyke
tapasztalatlan gyermek gondolhatja,
a tapasztalat azt súgja,
ami ma új, megkopik holnapra,
esetleg holnap utánra,
ha van valami,
amit az idő nem kezd ki,
az égi-földi viharokat
rezzenés nélkül kiállja,
az felettébb gyanússá válik,
hogy valami egészen különleges
ismeretlen anyagból készült,
azt az ember nagy becsben tartja,
figyeli nap, mint nap,
megvan-e még a régi fénye,
nem került-e az elmúlás közelébe,
ha így van,
titkon a csodák közé sorolja,
ahhoz, hogy valami ne kopjon,
annak legalább gyémántnak kell lennie,
az ember, aki nem gyerek,
tapasztalatból tudja,
hogy az idővel az érzés is kopik,
veszít a kezdeti fényéből,
de ha egyszer nem árt neki az idő,
nem árt neki a vihar, és a távolság,
akkor gyanakodni kezd,
hogy más anyagból van ez,
mint amit a sok éves tapasztalatból ismer,
legalább gyémántnak kell lennie,
ha nem is a föld,
de a lélek fogyhatatlan kincsének.
.kaktusz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése