Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.
2011. február 7., hétfő
Rakoncátlan csillagok...
Este,
mikor minden
rakoncátlan csillag
lámpást gyújt az égen
és éjfelhőkön ringatják
álom szőtte ágyad,
a varázslatos éjszakában
hunyd le szempilládat
s lássd magad előtt
ledér fényalakom,
ahogy hozzád oson
és homlokodra csókolja
a villámokat szikrázó,
olthatatlan
vágyat
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése