Tudod eszembe jutott az a sok öröm, és az a rengeteg fájdalom, ami bennünket egymásnak adott, már nyoma se lenne se a fájdalomnak, se az örömnek, ha néha nem figyelmeztetne egy emlék, azt hihetném, semmi nem történt, csak álom volt, amiből felébred az ember, nyújtózik egyet, és már alig emlékszik, az emlék is elmúlik, lehet, meg se történt, álom, vagy valóság, ki tudja hol a határ, nem maradt utána semmi kézzelfogható, az emlékek halványulnak, az idő jó koptatója a régen történteknek, a tárgyak is elmúlnak egyszer, nem csak az emlékek, ma még emlékszem, de már nem olyan fontos, mint akkor gondoltam, ha egyszer vége tudott lenni, tán el is lehet felejteni, igen, nem történt semmi, ami fontos lenne… de mégis, hisz maradt itt egy gyümölcs arról a fáról bizonyítékként, hogy az a fa létezett, örömök, és kínok közt megszületett egy érzés, talán az egésznek egyetlen eredménye, ami tovább él, ki tudja, talán az idők végezetéig hozza ú
jabb gyümölcseit.
.kaktusz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése