Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. december 1., szerda

pilleszárnyon illanó gondolatom



...pilleszárnyon illanó gondolatom látatlanul szeli a nehéz hófelhők sokaságát, megbúvik otthonuk mélyén, és a sarok rejtekéből vigyáz Rád, rettegve kémlelő lelked langymeleg tenyerembe fektetem, és ölem puha redőibe bújtatom álmosan bólintó fejedet...lassan simogatva álomba ringatlak, neszek ijesztéseitől távol varázsollak, és csillámporom röptető szárnyán kívánságot teljesítek...ismét légy szerető gyermek, csukd be gyönyörűen hullámzó tekintetű tengerzöld szemeidet, és légy ott, akkor és akivel szeretnél...ragadd meg a pillanat békéjét, és ölelésem gyámolító szorításában, altasson szerelmes szívem örökkön érted ütemre éledő dobbanása...

Moha

4 megjegyzés:

  1. Drága Ernest,
    köszönöm, hogy lelked redőiben engem is elbújtatsz és óvod a belőlem felszínre törő gyámoltalan gondolatokat. Sokszor szeretettel gondolok Rád.
    Moha

    VálaszTörlés
  2. hihetetlen sorsszerűség, hogy ezen versed alá kerültem...az a vers...ha elmondhatnám mit jelentett, ami megelevenedett általa, akárha pont ott és akkor a szavaim belőled születtek volna meg...köszönöm.

    VálaszTörlés
  3. Mikor olvasom verseitek,sok emlék megelevenedik bennem és jó érzés tölt el....
    Köszönöm

    VálaszTörlés