Fagypont

Hiányzol…

Nem kéred szavaimból szőtt takaróm, hol pedig fázós csontjaidról az ég felé dermed néma jajgatásod.

Rég lepereg rólad észrevétlen a napmeleg…Nem kérted soha, s máig nem nyújtod kezed, hogy megérintselek, ott hol nincs senki sem, hol már Te sem véled felfedezni mindazt,

mely a végtelenbe vinne el…

Mondd, hol tapadt meg a csend, ajkaidról vágyad hol lelem?

Mely pontodon ki s miért zárt ily nyithatatlan, titkos bús lakatra?

Miért van e rejtelem?

Mondd, mikor tűnik el belőled a fájdalom, hogy meghallhasd dalom?

Óh´ dehogy! Hisz az ott toporgó csókjaim sem jutnak be a falakon, nemhogy e pár szó, mit az érzés leírt…

… de tudd, esélye kevés, hogy túléljen így és ennyi bizonytalan holnapot.

Hiányzol.

Mirian