Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. december 15., szerda

A Te utad



Ha egyre ismeretlenebb
lesz a táj,
senkit előtted nem látsz,
-nincs tanács-,
csak menj tovább!
… Felbukkan egy, egy
csalogató hely…
ne gondold mindjárt:
Lesz tőle szebb…
Ragadd meg!

Találd fel magad,
ez a Te utad!

Nézz szembe
ha,
magányod meredek hegye
fagyosan mered rád,
megbolygatott békéd,
nyugtot nem talál…
-s a szorongó perc
saját zajától fut majd el.
Ne hordjon,
álljon meg rajtad a szél,
-nehogy ´átfújjon´-,
legyél kőkemény.

… és ha itt, ott
az érdek határához érsz,
kerüld el környékét.
Ne érdekeljen,
mit adnak el,
mit dobnak el…

… Egyéniséged
mindig értékesebb lesz,
kicsomagolja Benned
az érdemest.

newyear

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése