Megvárom a hangod

Megvárom a hangod, megvárom a szemed.
Egy fehér tó ölelésével
felhozzák a mélyvilági bánat-termet
tekinteted zöld ligetének.

Ahol a te hangod arcodat kívánja,
várlak a mozdulatlan szélben,
ajkamat megnyitom szédítő veszélynek,
ahogy az arcom távoli hangodat kivárja.

Kívánom a lépted, kívánom a kezed.
Tekinteted zöld ligetében
indulok feléd mint bibliai kezdet:
várja a kezemet lépted éje.

Ahol a te ajkad elhagyja az arcod,
állok a bibliai szélben,
arcomat elhagyom ajkad özönében,
s megnyílik a bánat-termed s mélyvilági hangod.

Balaskó Jenő