Harmónia

Itt,

ahol a lelkiismeret

önnönmagával méretik,

maradj velem.

Nincs a versemnél szebb szobám,

nincs a szavaknál melegebb karom,

nincs testem, ami hervadjon boldogan.

Higgy nekem,

keress meg magadban,

és ne félj:

zuhanni késő már nekünk,

csekély

elveszíthető életünk,

ameddig bátrabban megcáfolható,

mint ahogy benne létezünk.

Ne törjön hát arcodra kétség,

mikor a tornyok talpra állnak,

mert ha égig érnek is,

csak játékai a magasságnak,

és mi ahhoz se tartozunk.

Virradjon fölénk bármilyen világ,

törvényei meg nem gyalázzák

azt a harmóniát,

amit magunkból alkotunk, kedvesem.

Látod mennyire szeretlek?

S hogy maradj,

mégsem mondhatom neked,

mert nincs a versnél szebb hazánk,

s benne

szabad az emlékezet.

Gál Éva Emese