Vedd el!

Keserű csók égett a számon,

letörölte a jelen.

Némán hallgató falak között

már nem tombol a félelem.

Lelkem rezzenései

óhajomon szállnak,

szabad madár röptén

keringnek a világban.

Ajkadra csókolom

a vágyaim ízét,

lágy fuvallatként

küldöm illatom,

látom szemedben

a csábítás fényét,

tekintetedben megmártózom

és hallgatok,

ereid táncában érzem,

az óhajod…

Hajolj le hozzám

lelked érezzem közelebb!

Engedd, hogy magával ragadjon

a képzelet!

Itt vagyok!

Fedezd fel a bennem élő

érzést,

melynek rabja vagyok!

Vedd el,

mit pillanataimba

fonva

adhatok!

Vadrózsa