Tudod arra gondoltam, sokszor érez az ember ürességet magában, nem érzi, hogy hasznára lenne a világnak, hogy betöltse valamivel a hiányt, elkezd gyorsan cselekedni, a jóságra szoruló világgal jót tenni, és ha mindenét is odaadja, az üresség, a kielégítetlen semmi még akkor is ott marad benne, ha minden földi kincsét ajándékká tette, belül, ahol tátong az űr éhes szája, a jóllakottság érzése nem lesz soha, talán csak egy-két pillanatra, míg az ember teszi a jót önmagáért, saját kielégülésért, joggal lehet hálás a világ, de igazi, belső elégedettség akkor sincsen, marad a szegénység, és a kérdés, miért boldogít csak pillanatokra a jóság, miért zuhan az ember vissza a semmibe, miért nem tart tovább az öröme… talán, mert valódi kielégültséget csak a szeretet mindig felébredő, adni akaró vágya okozhat, akkor lehet az ember boldog tartósan, ha a jóságot újra, meg újra a szeretet indítja útjára.
.kaktusz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése