Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2011. június 24., péntek

Tudod arra gondoltam,




Tudod arra gondoltam,
hogy szeretni annyi,
mint ismerni,
ráismerni a másikra a sötétben,
ráismerni hosszú idő múlva,
megváltozva, átalakulva,
de ez még csak kicsinyke rész,
ami a lényeges, több ennél,
ismerni valakit önmaga ellenére,
a rajta feszülő álarc ellenére,
aki szeret, ismer,
aki ismer, soha sem csalódik,
igazán ismerni annyi,
mint az átláthatatlan falon átlátni,
nem hinni a biztonsági álarcnak,
felismerni a legjobb alakításban,
tudni, hogy ez a szerep csupán,
a lényeg csak a szívnek látható,
a szem elől el van rejtve jól,
aki szeret, ismer,
aki ismer, szeret,
aki szeret, becsapni nem lehet,
nem hisz a múló szavaknak,
és nem a múló cselekedetnek,
az előadás mögött felismeri az életet,
aki ismer, az soha nem csalódik,
aki egyszer csalódik, az tévedett,
az soha sem ismert,
és soha sem szeretett,
ismerni annyi,
a másikat jobban tudni,
mint ahogy önmagát ismeri.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése