Mi voltunk, kik egykor
azt ígértük, soha,
s mi vagyunk, kiknek útja
másfelé visz tova.
Mi ígértük, te, meg én,
míg a halál el nem,
ma némán nézünk egymásra
üres tekintettel.
Mi voltunk, kik kéz a kézben
bámultuk az eget,
s mi vagyunk, kik elfordulva
új utakat keres.
Kun Magdolna
Ki nem mondott szavak,
VálaszTörlésmélyre zárt könnyek,
egy életnyi szerelemből,
sokszor ennyi tellett,
de van olyan érzés,
mely sírig tartja magát
s az messze űzi tőlünk
a bennünk élő magányt
Nagyon köszönöm, kedves Ernest!
Szomorú kis vers,fájó gondolatok...
VálaszTörlésDe él bennem a remény!