Írnám, én az égre
A Nap láng színével
Mi ébreszt reménnyel
S fedd éjjel leplével
Írnám, én a csendbe
Komor ősz könnyével
Mi ordít itt bennem
S fojtogatja lelkem
Írnám, én szívedbe
Gyászos feketével
Mi vakítja szeme
S hívogat sötétben
Vésik majd helyettem
Hideg márványkőbe
˝Egy ember – Egy lélek
Egy álom – Egy végzet˝
Caranthis
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése