Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2011. január 7., péntek

Csak egy ölelés



Csak egy ölelésre vágytam,
halk, szerelmes szóra,
egy gyengéd érintésre,
már hosszú évek óta.
Néha még remény csillant
a halványuló vágyban,
de porrá vált az érzés benne,
az elhamvadó lángban.
Voltak persze álmaim is,
mint minden embernek,
de soha nem leltem meg
az igazi szerelmet:
Nem voltam rossz sosem,
csak szeretetre éhes,
nekem is van érző szívem,
mi szeretni is képes.
Egyszer talán lesz valaki,
ki megtalálja bennem
az elfojtott, forró tüzet,
mellyel égni mertem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése