Ne lássam többé sima arcodat!
Pilláid, mint lányé, hosszúak.
Csattogó lepedőkre, tört-fátylas
oszlopokra, üres kötélre, borzolt
macskahátra, borzongó ciprusokra
szögezzem inkább égő pillantásomat.
Pillái, mint lányé, hosszúak.
Láttam egy ilyen arcot félprofilban.
Kiittam a mérget két állomás között.
Hideg verítékben játszott homlokom.
Sima szobrocskám, szívemben
kiraktalak újra. Nem kell beszélned,
elég, ha vagy, a beeső fényben,
a szemközti ülésen Róma és Ostia közt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése