Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2011. január 13., csütörtök

Jó, hogy vagy nekem




Mily csodás élmény
pihenni karjaidban,
hallani kedves hangod…
Tarkítják néha a hangulatot
felszabadult, göndör kacajok,
elszabadult az éj sötétjében
számtalan nagy titok…

Csendes megnyugvásunk békéjében
révülten nézek ki az ablakon.
December szürkesége mindent betakar,
a Holdat keresem, nem látszik most…
helyette csak a közeli faágakon
ringatóznak szelíden a gallyak,
megnyugtat, ahogy lágyan bólogatnak…
s már alig hiányzik a Hold…

Jó, hogy vagy nekem,
álmodj, kedvesem.

Magdileona

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése