Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2011. január 13., csütörtök

Ébredő világ



… ketyeg az óra, fogynak a percek,
szétterült szárnyakon reppen a lét…
… eltépett szerelmem sírhantján reszket
egy új láng, mely vágyaim teríti szét…

… nyílik egy kis virág, álmot ölelget,
új napom fénye már izzik és ég…
… elhamvadt szerelem nem gyötör többet,
szép múltunk porából előre lép…

… leráztam béklyómat, szárnyal a lelkem,
összetört szívemben lobban a láng…
… hamvából főnixként magasba reppen,
s szerelem fátylában borul le ránk…

monika

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése