Tudod arra gondoltam,
hogy az eső áldás...
de vajon tényleg áldás az eső?
persze, hogy az,
de az esőnek is két arca van,
az egyik fele a teremtő maga,
a másik pedig,
még ha az égből jön is
nagy csapás,
pedig az eső ugyanaz,
önmagában
se nem rossz, se nem jó,
a lényege, hogy milyen a hatása,
árt a földnek, vagy használ,
mosolyt, vagy könnyet csal az orcára,
megtanulta az ember, hogy a nap sugara
éltető, ha jó órában éri,
bajt hozó lehet máskor,
az ember sok mindent megismer,
sok mindent megtanul,
idővel azt is megtapasztalja,
az életet sok minden alakítja,
hogy nem mindig jó a jó,
és nem mindig büntetés a rossz,
néha egy jelentéktelennek tűnő szó
mindent átrendez,
a pillanatnyi rossz
egyszer hozhat szerencsét,
mint az iskola, olyan az élet,
benne a diák az ember,
aki önmagának tanul,
de mint a türelmetlen nebuló
a miértet nem mindig érti,
tiltakozik,
ha a tananyag nehéz,
sok mindent feleslegesnek gondol,
sokszor meglógna a nehéz óráról,
mert még tapasztalatlan,
nem tudja, szüksége mire van,
mi viszi előre az úton,
ami abban a pillanatban feleslegesnek,
tehernek tűnik,
hosszútávon lehet a hasznára,
néha küszködve,
az iskolát összeszorított foggal járja,
de megér minden fáradságot,
ha az anyagot megtanulja,
ha végül jól vizsgázik
önmagából önmagának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése