Úgy pulzál, lüktet idebenn
és fortyog, mint a láva
a térben és az időben
a szeretet hiánya…
s mint egy templom harangja
úgy döng az alkonyatba
látom az emlékhabba mártva
őket, kik megtagadtak.
A széllel szóba elegyedek
szemem a könnyben úszik
megtagadt szívem idebent
némán elbúcsúzik.
Lágyan behinti a köd
álmaim templomát
gyönyörű hajnal-fényből szőtt
s a holddal fogy tovább…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése