"Az utakat sokáig nem érti meg az ember.
Csak lépdel az utakon és másra gondol.
Néha széles az egyik út,aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek.
Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek
segítségével elmehetünk a hivatalba vagy kedvesünkhöz
vagy a rikkantó tavaszi erdőbe.
Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van:
elvezetnek valahová.
Nemcsak mi haladunk az utakon, az utak is haladnak velünk.
Az utaknak céljuk van.
Minden út összefut végül egyetlen közös célban.
S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal
bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út
szövevényében, csodáljuk a sugárutak, országutak és
ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül
eljutottunk ugyanahhoz a célhoz.
Igen, az utaknak értelmük van.
De ezt csak az utolsó pillanatban értjük
meg, közvetlenül a cél előtt.”
(Márai Sándor)
Csak lépdel az utakon és másra gondol.
Néha széles az egyik út,aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek.
Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek
segítségével elmehetünk a hivatalba vagy kedvesünkhöz
vagy a rikkantó tavaszi erdőbe.
Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van:
elvezetnek valahová.
Nemcsak mi haladunk az utakon, az utak is haladnak velünk.
Az utaknak céljuk van.
Minden út összefut végül egyetlen közös célban.
S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal
bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út
szövevényében, csodáljuk a sugárutak, országutak és
ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül
eljutottunk ugyanahhoz a célhoz.
Igen, az utaknak értelmük van.
De ezt csak az utolsó pillanatban értjük
meg, közvetlenül a cél előtt.”
(Márai Sándor)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése