Minden reggel csak ámulok

Gondolataimra béklyót csavart a lét,
szívemre jégpáncél zárult.
Színes világú lelkemben égő parázsra
zimankós, lelketlen tél hullt.

Minden reggel csak ámulok, hiszen
élő álmoknak áldozok, mégsem
gyógyulok, mégsem felejtek,
emléked csak-azért-sem enged.

Meddig, vajon meddig
nem fogom még fel,
hogy nem vagy, s nekem még
mindig élnem kell?


Magdileona