Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. február 17., kedd

Vándorolsz,míg Élsz!



“Azt hiszed, házat építettél, s pályád büszke ormairól elégedetten szemlélheted a világot?
Nem tudod, hogy örökké vándor maradsz, s minden, amit csinálsz, az úton haladó vándor mozdulata?
Örökké városok, célok, életkorok és változások között haladsz, s ha megpihensz, nem pihensz biztosabban, sem tartósabban, mint a vándor, aki megtöttyed az útszéli almafa árnyékában egy fél órára útközben.
Tudjad ezt, mikor terveket szövögetsz.
Utad értelme nem a cél, hanem a vándorlás.
Nem helyzetekben élsz, hanem útközben.”

Márai Sándor

1 megjegyzés:

  1. "A fáklyaként lángoló házból végül csak egy rakás hamu maradt.
    Régen azt hittem, ilyen sorsra jut minden: a barátok, az érzések. Ma már azonban tudom, hogy két embert, aki egymásnak született, semmi sem választhat el egymástól...... Ha elszakítanak Tőlünk valakit, akit nagyon szeretünk, úgy adhatunk neki hosszú életet, hogy a szeretetünk sosem szűnik meg.
    A házak leégnek, az emberek meghalnak, de az igazi szeretet örökké tart."

    Szeretettel: Kata

    VálaszTörlés