Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. február 5., csütörtök

...más



Sétálok a parkban.
Most minden más,
fagyott körülöttem a táj -
Olyan idegen és hideg,
távolinak tűnik a rideg
jelenbe bújó pillanat...
De hív egy Hang.
Apró mozdulat simogat
perceimbe szelíd nyugalmat -
óráimba valódi szavakat
suttog a titokba zárt
meghitt gondolat...
Tudod, ez mind Te vagy.
Szavak nélküli, csendes
csodákba rejtett tavaszi vágy-
Ez valami más...
Olyan ismerős és meleg
közeli és Veled
jobb a világ...

(2009.01.12.)
Szabó Katalin

Posted by Picasa

2 megjegyzés: