Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.
2009. február 23., hétfő
Szeretlek
Kimondom újra meg újra,
és sohasem kopik el
e szó varázsa…
Sőt,
minél többször
helyezem tenyeredbe
kendőzetlenül e szót,
annál biztosabb,
hogy félénk, ám szerető szíved
fészket rak
én bennem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése