Tudod...

Tudod, arra gondoltam,
hogy mi valamit mindig legyőzünk,
mindent erős akarattal teszünk,
nem magunktól ébredünk,
mi felébredni akarunk,
nem lassú, lusta ébredéssel búcsúzunk az éjszakától,
hanem akaratunkra vekker parancsol ki az ágyunkból,
nem áramlunk, hanem kemény harccal előbbre jutunk,
ha mennénk is, erőszakot teszünk,
inkább helyben maradunk,
akaratlan, csak rossz felé megyünk,
akaratlanul csak elesünk,
minden mást erőltetünk,
a virág a reggeli harmattal fényre nyílik,
nem rendel ébresztőt,
a Nap nyugtával, a sötétre csukódik,
nem, mert csukódni akarna,
nem tesz erőfeszítést, hogy nyíljon,
hogy csukódjon, csak mi állunk örökösen,
kivont karddal harcban valamiért,
valami ellen,
talán szíved szerint Te is elindulnál,
de legyőzöd szíved vágyát,
ha mégis indulnál,
ahhoz is csak akarat kellene,
a lélek az nem harcol,
indul, ha indulnia kell,
ne harcolj Te se értem, se ellenem,
kísérd el útjára a lelkedet.