Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. szeptember 28., hétfő

Alaptalan vád



nagyot nőtt köztünk az árnyék
beissza lassan képedet
esélyünk hajnala
oly´szürke lett
sebzett álmokban még
találkozok veled
de ajkunkra már csak
hideg imák jönnek

gyere!

legyünk gyorsabbak mint az est
kapaszkodj meg bennem
nyomd le merészen
a rozsdás kilincset
s meglátod
mi nyomja lelkem

féltelek!
szemedben
idegen fényeket sejtek

… mosolyod küszöbén
halkulni kezdett
-sóhaj-szült´panasszá vált-
mit megálmodott a vágy
… elnyílt sok virág

hoznak még hajtást?

-----

-mikor
szomorú
fényes
szemedbe néztem
sodorni kezdett
egy új látomás

… elcsitult
az alaptalan vád

newyear

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése