Tudod, arra gondoltam,
a világ,
és a világon minden olyan,
amilyennek sokan,
sokat mondják,
a világ pont annyira sötét,
mint amennyire világos,
milyennek látjuk, azon múlik,
melyiket halljuk többször,
az ember jó is, meg rossz is,
hogy kinek milyen az ember,
attól függ,
melyiket hallja sokszor,
mit sugall a külső,
és mire hívja fel a figyelmet
a belső hang,
akinek csak a hervadó rózsát mutogatják,
annak a szeme a halott virágot keresi,
aki sokat hall a csúnyáról,
az a szépben is a rútat kutatja,
mióta megszerettelek
az élet szépségéről sokat hallok,
mert Neked csak arról beszélek ,
a halálra gondolni időm se marad,
számomra már csak az élet létezik,
neked a fényességről beszélek,
és az éjszaka számomra
csak csírája a fénynek,
a rossz csak egy jött-ment szellő,
lehetne akár sajnálni is engem,
de máshonnan nézve irigyelni is,
hogy milyen vagyok, sajnálatra,
vagy irigylésre méltó, attól függ,
melyiket hangoztatom sokszor
neked, és közben magamnak,
olyannak látsz,
amilyennek magamat látom,
olyan vagyok, amilyennek Te látsz,
ilyen is vagyok, olyan is,
csúnya is, talán még szép is,
de mert én azt akarom,
szép legyen a világod,
amibe én is beletartozom,
sokat mondom, Neked mondom,
hogy a világ szép,
olyan sokszor hallom magamtól ,
hogy már én is elhiszem,
és szépnek látom magamat,
szépnek az egész világot,
mert elhiszem, az a világ,
amiben Te is benne vagy,
csak gyönyörűséges világ lehet.
.kaktusz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése