Jöjj szomjas szívemre!

Jöjj szomjas szívemre, kedves, ó, jöjj;
forró karod öleljen gyöngéden,
hadd merüljek szemedbe, mely tükör,
drágakő és vágy alkotta éden.

Még ujjammal hosszan simogatom,
felhevülten, szép ruganyos hátad,
s kezem táncol e furcsa mámoron,
mely a perzselő testedből árad.

Látom szerelmem. Vágyad bősz bikád.
Illat, finom dallam íve feszül,
s a gyönyör vörösén vadul támad,
csodaszép bronz barna tested körül.

Jöjj szomjas szívemre, kedves, ó, jöjj;
forró karod öleljen gyöngéden,
hadd merüljek szemedbe, mely tükör,
drágakő és vágy alkotta éden.

Lyza