Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. szeptember 27., vasárnap

Merre tart az ember



Szép emlék az álom,
ha jő az ébredés...már nem látom.
Érzem volt,
Érzem lesz,
miként a nappalból éjszaka lesz.
Voltam álmom szereplője,
-mint űzött vad- menekülője.
Hol gyengéd énem tört előre,
föl-föl s egyre feljebb,
akár a hold emelne magához,
hogy mutassa meg a világot.
Mikor észleltem az ébredés hangjait,
szemem tovább látna...
Vajh mi törtéhetne még velem
ebben a csodás "más" világban.
Nincs idő már erre,
visszaránt az Élet!
Mennyivel jobb volt ott!!
Itt lélegezni is félek.
Félek tenni,
félek lenni, minden mi valós félelmetes...
Lényem nem bírja már azt a lelketlen közeget.
Az ember csak eszköz a Mindenség kezében,
használja az...
Védi és óvja,
Ám ha rossz a szándék,
azt kihasználja.
Nem tart az embertől, nem ismer mást,
saját világán keresztül a szeretetlenség és káosz világát.
Merre tart az ember?
Ezt mindenki csak maga tudja..
A JÓ csak a lámpa,
A lényeg,ki...hogy tartja!

Visszavágyom álmaimba,
ott minden fényes,
nincs árnyék, kétely, harag...
CSAK A BENSŐ BÉKE!

by Doke

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése