Tudod, arra gondoltam

Tudod, arra gondoltam, van-e olyan,
hogy valakinek fényben van az otthona,
hogy lelkében soha nincsen sötét,
talán a Földön nincs is olyan ember,
mert akinek a fény otthona
az semmit nem lát sötéten,
annak az életében nincsenek sötét pontok,
az olyan ember sérthetetlen,
az olyan ember nem tud mást megsérteni,
aki a világot,
vagy akár csak egy embert sötétnek lát,
az maga is a sötétben van,
mert ha fényben lenne,
nem láthatná a sötétet,
a Nap, ha fenn van az égen,
mindent betakar a fényével,
de ha jön egy sötét felhő,
hirtelen beköszönt az éjszaka,
pedig mi a felhő a Naphoz képest,
azon a felhőn túl kellene látni,
oda, ahol az örök fényesség ragyog,
ki tudja, hogyan lehetne Nappá az ember,
hogyan tudna mindig csak fényt sugározni,
talán, nincs is olyan, aki soha nincs sötétben,
vagyis a sötét semmiben,
de lehet, hogy azt is meg kell tanulni,
hogyan lehet mindig a világosban járni,
egyszerű, mindig, mindenáron
a napos oldalon kell megmaradni,
ha az okos ember tudja,
mert néha azért megtapasztalja,
hogy a sötétség csupán a fény hiánya,
a rossz a jóság,
a félelem a bátorság hiánya,
ha már odáig eljut, hogy elhiszi,
semmi nem a sötéten,
minden a fényen múlik,
talán meg is tudja tanulni
hogyan kell életben tartani,
s vele a sötétséget elriasztani..

.kaktusz


.
.