Márvány homlokomon gyöngyözik a kín
a csönd beszédén ringatom magam
s ahogy gyengéden játszik a szél húrjain
remegő ajakkal kacag boldogan.
S én szívszorongva megint pillám alá rejtlek
az ígérő semmit ölelem ostobán
az irgalmas sötét nézi, ahogy félek,
rettegek attól, hogy nem térsz vissza hozzám…
a csönd beszédén ringatom magam
s ahogy gyengéden játszik a szél húrjain
remegő ajakkal kacag boldogan.
S én szívszorongva megint pillám alá rejtlek
az ígérő semmit ölelem ostobán
az irgalmas sötét nézi, ahogy félek,
rettegek attól, hogy nem térsz vissza hozzám…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése