Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. szeptember 13., vasárnap

Soha



Soha senki sem tudja
Már a kopott múlté
Már az öröklété a titkunk
Szentségtelen dolog
Bűn is a sorban
Fájón kéjes gondolat
Mit rejtene az élet
De sok az emlék
És sok az álom
Mi megmaradt
De védőn a kezem
Eléd teszem én
Hisz sok jót adtál
Lettem
Élhettem
Az élet nagy úr
Kiegészít mindent
A bűnt megtorolja
A jó megpihen.

Loorena


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése