Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.
2009. november 12., csütörtök
Ábécéskönyv
megtanulom
tenyereden a ráncokat
simogatásod barázdáit
meglesem
szájszéledben az elmaszatolt csókokat
álladon a bőr pórusait
kibetűzöm
hajad szálait
a rám boruló ábécéskönyvet
lapról lapra kiolvasom
suttogásaid vastag kötetét
Halmai Róbert
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése