Vártam rád, mint vártak naptárba zárt ünnepek,
Piros betűs reggelek,
Hogy megszelídítsenek.
Vártam rád, mint vár a hajnal első fénye,
A horizont felszínéhez érve,
Hogy essen ezeregy színére.
Te meg mentél, amint jöttél,
Néma vágy, gondolat,
Ki megpihenni szótlan csendben,
Kezem után kutat,
S emlék maradsz csupán,
Tenyérbe fúlt mozdulat.
Horváthné Nagy Zsanett
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése