Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. november 18., szerda

Fonatok



Attól ne tarts, hogy kereslek manapság.
Sem holnap-napság:
megvagy nálam nélkül.

Megvagyok nálad nélkül:
tűz kifárad -
a patak árad és kiszárad végre.

Megérkeztünk a semmi küszöbére,
a kongó szavak termei elé.
Egymás felé is fordulhatunk végül:

végtére. Nem borult a bárka fénybe.
Az evezők elkorhadtak a parton.
A gazdátlan madarat továbbadják.

(És versbe szedjük kóbor javainkat:
egy elképzelt helyet, dalt, mohapadkát,
és fejemet az ősz vállára hajtom.)

Attól ne tarts, hogy kereslek manapság.

Egyed Emese

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése