Zajtalan jött felém a Fény,
gyalog sétált elébem-
éppen úgy indult el,
mint akkor régen,
amikor jussát mérte
minden talmi érték,
s megfogant az írott titok,
hogy szó a virág, s emberi a vágy.
Gyalog jött felém a Fény,
úgy jelent meg az ég alatt,
mint egy tűnő gondolat,
mely magát orozta a „várj”-nak,
és csak annyit kért, hogy
a Lég kibetűzze,
s ritmusba szője
minden egyes hangsorát…
/ph/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése